2015. szeptember 1., kedd

49.fejezet

Cor

   A telefonom csörgésére ébredek. Morcosan nyúlok érte és meg sem nézve a hívó felet, veszem fel.
 - Halló - nyögök bele fáradtan.
 - Hola Bebě - hallom meg barátom gusztustalanul friss és vidám hangját. - Jól alakult az éjszaka? - kérdezi meg, mire nekem kipattannak a szemeim. Honnan tudja?
 - Honnan tudod? - ülök fel az ágyban. Mozdulatomra a mellettem fekvő védő morcosan bújik hozzám közelebb. Akaratlanul is elmosolyodom. Kócos hajával, kipirult arcával olyan, mint egy kisgyerek. Egy rohadt szexi kisgyerek. Ujjaimmal cirógatni kezdem a tetoválásait, mire doromboláshoz hasonló hangokat ad ki magából.
 - Szerinted? - szólal meg a vonal másik végén a barátom és én ijedten térek vissza a valóságba. - Muszáj volt valakinek tisztába tenni Sergiot az érzéseivel, de ahogy hallom, meggyőző voltam - a telefonon keresztül is hallom, hogy vigyorog. Elönt a hála iránta, mert ha ő nincs, mi soha nem valljuk be egymásnak, hogy mit érzünk.
 - Kösz Niňo - suttogom a telefonba, mire Sese felemeli a fejét és elkéri tőlem a mobilt.
 - Hola Nando - köszön bele rekedt hangon. Nem hallom a csatár mit mond, de Sergio arcára széles mosoly ül ki.
 - Igen, mától csak az enyém - néz a szemeimbe és a testem már ettől megborzong. - Köszi Nando - mondja, majd még hozzá teszi - tudom, ez az utolsó dobásom - elköszön és visszaadja a készüléket. Míg én a barátommal beszélgetek, ő a hátam mögé kerül és csókolgatni kezdi a nyakam és a vállam. Muszáj vagyok gyorsan elbúcsúzni Niňotól, ha nem szeretném, hogy fültanuja legyen a következő negyed órának. (Még jó, hogy valaki kilopta Angiet a kiságyból, míg mi aludtunk.) Pihegve omlunk egymás karjába.
 - Ezt soha nem fogom megunni - simít végig az arcomon. Mellkasára teszem a fejem és szórakozottan simogatni kezdem a mellkasát.
 - Kérdezhetek valamit? - nézek rá félőn, mert úgy érzem, hogy itt az idő, hogy megosszam vele a titkomat.
 - Nyugodtan - mosolyodik el.
 - Hány gyereket szeretnél? 
  Látom az arcán az értetlenséget, látom, hogy nem erre számított, de aztán egy kis gondolkodás után válaszol.
 - Minimum hármat. Mi is nagy családba nőttünk fel, így alap, hogy nekem is az lesz. Miért? 
  Rá nézek és próbálok megszólalni, de nem kell, mert a szemei elkerekednek és látom bennük, hogy rájött.
 - Terhes vagy? - suttogja, és én bólintok. - De hát... mi... - dadog aztán leesik neki. - Pilar - ejti ki a nő nevét, majd felnevet. Döbbenten nézek rá, míg ő már a könnyeit törölgeti a nevetéstől. Aztán megkapom a magyarázatot.
 - Ha megtudná, hogy neki köszönhetően Angienak kistestvére lesz, szerintem idegbajt kapna. 
  Már én is mosolygok.Hirtelen már csak azt érzem, hogy Sergio csókol és csókol mindenhol, majd a kezét a hasamra csúsztatja.
 - Kisbabánk lesz megint - mondja boldogan, de kijavítom.
 - Kisbabáink.
  A döbbenettől megszólalni sem tud, én pedig lesütöm a szemem.
 - Ikrek - suttogja áhítattal. - Két kisbaba egyszerre - mosolyog rám, mire kénytelen vagyok ismét kijavítani.
 - Három - harapom be a szám és tudom, hogy mennyire lesokkolja a hír, hisz én is így jártam, mikor az orvos közölte velem, hogy három kicsi élet növekszik bennem egyszerre. A védő csak mered maga elé. A félelem átjárja a testem, hogy talán túl sok ez így neki és mindjárt közli velem, hogy ezt ő nem tudja vállalni. Felnéz rám és a szemei könnyesek.
 - Rina - szorít magához - nálad csodálatosabb nővel még nem találkoztam. Szeretlek.

                                                     ~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~

Két hónap múlva

   Almazöld ruhában vonulok végig a sorok között.  Szememet le sem tudom venni a férfiról, aki a végén vár engem. Nagyon jól néz ki szmokingban és csokornyakkendőben. Niňo vezet, így biztos lehetek benne, hogy nem esek orra, mert ő mindig vigyáz rám. Sergio elé érve vigyorogva teszi a kezem a védőébe.
 - Vigyázz rá te mázlista - suttogja, majd ellép tőlünk.
 - Gyönyörű vagy - csillognak Sese szemei ahogy rám néz.Még mindig elpirulok a bókjaitól. 
  Az anyakönyvvezető szövegére alig figyelek, mert elveszek Sergio szemeiben. Már csak azt hallom, mikor kimondja, hogy "akarom" és én szárnyalni tudnék a boldogságtól. Az én esküm jön és végre én is kimondom "akarom". 
  " A rám ruházott hatalomnál fogva házastársnak nyilvánítom magukat. Megcsókolhatja a feleségét." - halljuk mind a ketten és örömmel teszünk eleget a kérésének. Füttyszó, kiabálás hallatszik mindenhonnan, de minket nem zavar, mert belefeledkezünk egymásba. Egyszer csak Sergio felkapja a fejét.
 - Ez az volt? - néz rám kérdőn, mire bólintok. Óvatosan csúsztatja kezét a már gömbölyödő pocakomra és mikor újra megérzi a rúgást, elvigyorodik.
 - Éreztem - néz rám elolvadva. A vendégek még nagyobb éljenzésbe kezdenek. Paqui lép oda hozzánk kezében a gyönyörűen felöltöztetett lányunkkal, aki most tényleg úgy néz ki, mint egy hercegnő.
 - Most már hivatalosan is egy család vagytok - puszil meg mindkettőnket. Ennél boldogabbak már nem is lehetnénk. Mosolyogva fogadjuk a család és a barátok jókívánságait.

                                                       ~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~

Négy hónappal később

 - Nem azt mondtad, hogy van még hátra két hét? - néz rám idegesen a védő, miközben a kórház felé száguldunk.
 - Sergio, hármas ikrek - nyöszörgöm a fájdalomtól. - A doki is megmondta, hogy bármikor beindulhat a szülés.
  Megérkezünk a kórházba, ahol azonnal a szülőszobába visznek. Sergio egy tapodtat sem mozdul mellőlem. Próbál erőt sugározni belém, hiszen egy szülés nem sétagalopp, főleg ha egyszerre három pöttöm igyekszik kijutni a nagyvilágba. Minden zökkenő mentesen zajlik. Először egy kisfiú, majd egy kislány és még egy kisfiú látja meg a napvilágot. Sergio szeméből szüntelenül potyognak a könnyek a boldogságtól.
 - Szeretlek és az egész életem nem elég, hogy megköszönjem neked ezt a csodát - simít végig az arcomon és megcsókol. Halványan elmosolyodom, majd a fáradtságtól mély álomba zuhanok.

   Szemem kinyitva egy nagyon szép szobában találom magam, ami tele van lufikkal és virágokkal. Az ágy mellett a férjem alszik, ráborulva a kezemre amit megpróbálok óvatosan elhúzni, de mocorgásomra felébred.
 - Jó reggelt - mosolyog rám álmosan és nyújtózik egyet.
 - Neked is. Hol vannak? - kérdezem halkan, mert sehol sem látom a gyerekeket.
 - Mivel ritka a hármas iker és korábban is jöttek, még megfigyelik őket - tájékoztat. - De ha minden igaz, nem sokára hozzák őket enni.
  Alighogy kimondja, nyílik az ajtó és egy nővér tolja be őket. Ijedten nézem a gyerek dömpinget. Sergio meglátja rémült arcomat és nyugtatni kezd.
 - Nyugi. Felveszünk egy babysittert és anya is segít majd. Na meg ahogy a fiúkat ismerem - húzza el a száját - ott fog lebzselni mind nálunk.
  Elmosolyodom, hiszen tudom, hogy igaza van. Etetés után még beszélgetünk, mikor kopognak az ajtón.
 - Bejöhetünk? - pislog rám egy bongyor fej, majd mikor bólintok, szépen sorban bemasíroznak rajta Saraval, Ikerrel és Crissel.
 - Hol vannak? - néz körül érdeklődve a portugál és én elnevetem magam.
 - Nem sokára visszakapjuk őket - mosolygok rá.
 - Hogy vagy? - simít végig a karomon Sara. - Fájt? - teszi fel a kérdést és látom a félelmet a szemeiben.
 - Nyugi - fogom meg a kezét - túl éled - simítok végig a pocakján. - Amikor már a kezedben tartod, elfelejted a fájdalmad.
  Elmosolyodik, sikerült kicsit megnyugtatnom.. Iker boldogan öleli magához.
 - Tudjátok, hogy kedvet csináltok az embernek utánozni titeket? - pislogott ránk Marcelo, de csak én értettem meg a kérdést és vigyorogva nézek rá. A többiek csak értetlenül bámulnak.
 - Enzonak kistestvére lesz - nyögi ki, mire mindenki gratulál. 
  Nyílik az ajtó és már hozzák is a babáinkat.
 - Hát Sergio - vihog Cris - lassan egy egész csapatot össze tudsz hozni a gyerekeidből.
 - Ne irigykedj, inkább fogd meg őt - nyomja a kezébe Sese az egyik babát. - Ő itt Cristopher Sergio Ramos.
  Ronaldo először ledöbben, majd vigyorogva néz a kezében tartott csomagra.
 - Ő is Cris - suttogja, miközben a békésen alvó kisfiúnk arcát cirógatja.
 - Igen, mint a keresztapja - nézek rá és egy élmény őt figyelni, mikor felfogja, hogy mit mondtam.
 - Én? - pislog ránk elhomályosodott tekintettel. - Köszi srácok - ringatja tovább a kicsi Crist.
 - Ő itt Esperanza Tesoro Ramos - nyúl a lányunkért Sergio, és megáll vele Marcelo előtt. - Leszel a keresztapja?
  Bongyi szája elé kapja a kezét majd óvatosan nyúl a piciért.
 - Nekem is lesz hercegnőm - puszilja meg a babát és bólint. - Meg is sértődtem volna, ha csak a nyálgépet kéritek fel - int a fejével Cris felé, aki még mindig csillogó szemekkel gügyög a kezében tartott babának.
  Iker és Sara már tudja, hogy mit szeretnénk, őket már kérdezni sem kell.
 - Igen, igen, igen - tapsikol a nő és már nyúl is a másik kisfiúért. - Őt hogy neveztétek el?
  Sergio rám néz és megforgatja a szemeit mielőtt válaszolnék.
 - Fernando Juan Ramos - mondom, mire mindenki vigyorogva néz a védőre.
 - Ne nézzetek! Ő szülte őket és egy gyenge pillanatomban beleegyeztem, hogy ő adjon nevet nekik - morgolódik, de látom rajta, hogy nagyon is büszke a gyerekeire.
 - Álljatok egymás mellé - kérem őket, majd a fiókomban kutatok a mobilomért. Csinálok róluk pár képet, amiket azonnal elküldök egy üdvözlő szöveggel együtt.
   " Cristopher Sergio, Esperanza Tesoro és Fernando Juan Ramos tegnap este megérkeztek.
      Üdvözletüket küldik az oroszlánoknak és üzenik, hogy jól érzik magukat a keresztszüleikkel."
  Néhány pillanat múlva már csörög is a mobilom. Mosolyogva veszem a fülemhez, hogy utána jó messzire eltartsam onnan.
 - Gratulálunk! - üvölti egy egész csapat a háttérből, majd hallom ahogy Niňo csendre inti őket. Kihangosítom a készüléket.
 - Ügyes vagy Bebě! Gratula. Mond meg Sergionak, hogy majd iszunk.
 - Mikor? - kotyog közbe a védő vigyorogva.
 - Amint leszáll a gépünk nálatok - hangzik a válasz és mi kérdőn nézünk egymásra, de hamar megoldódik a rejtély, mikor Niňo folytatja. - Hétvégén az Atleticoval csapunk össze.
 - Akkor eljöttök hozzánk is? - érdeklődöm izgatottan.
 - Ki nem hagynánk, ugye fiúk? - mire egy óriási csatakiáltás a válasz. - Meglátjuk, hogy ki a jobb piálásban. Chelsea vs. Real Madrid - vihog a Kölyök a telóba. - Most mennünk kell, de majd egyeztetünk.
  Mire észbe kapok, a szobában mind a négy pasi  félkézzel a telefonját nyomkodja.
 - Most mi van? - nézek Sarára.
 - Semmi - sóhajt fel. - Csak izzítják a Reál forró vonalát a piálás miatt.
  Nevetve nézek végig rajtuk. Mindegyikük kezében egy babával szervezkedik, hogy sikerüljön leinni a másik csapatot a sárgaföldig.
  Sergio becsúsztatja a készüléket a zsebébe, majd önelégült fejjel rám néz. Megfogja a kezem és hozzám hajol.
 - Én vagyok a világ legszerencsésebb és legboldogabb férfija és te teszel azzá - néz a szemembe. - Szeretlek Corina Ramos - csókol meg hevesen, amit azonnal viszonzok, majd mikor vége szakad, levegőért kapkodva súgom az ajkai közé:
 - Én is téged Sergio Ramos.






                                                     The End.

48.fejezet

Sziasztok!
Furcsa ezt kiírni, de ez az utolsó előtti rész. :(  Remélem nektek is úgy fognak hiányozni Corináék, mint nekem. De ne aggódjatok, mert pár napon belül felkerül a legújabb történetem, aminek a címe: "Házasság extrákkal" lesz. :D  Addig is jó olvasást és ne feledjétek pár napon belül hozom a befejező részt.
                                  Pusszancs: Dolores




Cor

   Miután a londoni barátaim hazautaztak, belevetettem magam a munkába. Angie napról-napra ügyesebb lett, már próbálkozott a lépegetéssel, de segítség nélkül még nem nagyon ment neki. Szótagokat mondott, az ő sajátos halandzsa nyelvén magyarázott naphosszat. Sergio pedig... na igen, rajta nem tudok eligazodni. Néha elvitt vacsorázni, moziba vagy hárman együtt piknikeztünk, mint egy igazi család. Jó érzés volt, de valami hiányzott. Nem próbált közeledni hozzám. A sajtót még mindig sikerült kijátszanunk, így a napjaink nyugalomban teltek.
  Éppen Di Mariát gyúrtam, mikor a fotelben terpeszkedő Marcelo izgatott hangjára figyeltem fel.
 - Cor - suttogta, mire odakaptam a fejem, de ő rámutatott a lányomra, aki az egyik székbe kapaszkodva állt fel. Közben kinyílt az ajtó és Sergio vigyorgó képét láttuk meg. Ujjunkat a szánk elé téve intettük csendre, miközben a szemünket egy pillanatra sem vettük le Angieről. Megállt és ő is döbbenten nézte, ahogy kicsilányunk óvatos duhajként először a másik székig lépkedett imbolygó lábaival, majd mikor meglátta az apját, nevetve kitárt karokkal bukdácsolt felé. Mielőtt felborult volna, Sergio csillogó szemekkel kapta fel és pörgette meg.
 - Ügyes vagy kicsim - nyomott egy puszit az arcára, amit Angie kacagással jutalmazott. Majd Sese nem bírva magával, kétszer-háromszor feldobta a levegőbe, amitől nekem elakadta lélegzetem.
 - Nyugi, vigyáz rá - tette Marcelo a vállamra a kezét.
 - Tudom, csak olyan rémisztő - suttogtam.
 - De nézd, hogy élvezi - mutatott a brazil a kicsire, aki nevetve ért mindig Sergio kezei közé. A szívem túlcsordult az érzelmektől, mikor rájuk néztem. Szemeimbe könnyek gyűltek és éreztem, ha nem megyek a mosdóba, akkor három pár értetlen férfi szempár fogja végi nézni, ahogy elsírom magam. Amilyen gyorsan csak tudtam, becsuktam magam mögött az ajtót és már folytak is a könnyeim. Mi a fene van velem? Biztos a sok stressz, ami mostanában ért. Kopogás szakította meg a gondolataimat.
 - Rina jól vagy? - hallottam meg a védő aggódó hangját.
 - Persze, semmi gond. Egy perc és megyek - törölgettem meg a szemeimet, majd jó hideg vízzel arcot mostam, hogy eltüntessem az árulkodó nyomokat. Még egy utolsó pillantás a tükörbe és nagy sóhajjal kiléptem az ajtón.
 - Minden oké? - fordult felém a három férfi.
 - Persze - csattantam fel idegesen. - Mondtam már, hogy semmi bajom.
  Furcsán néztek rám, de nem szóltak inkább. Én pedig nem értettem, hogy mi a fene ütött belém.
 - Bocs - suttogtam elnézést kérőn, majd folytattam a félbehagyott munkám.

                                                          ~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~

   Már csak két nap karácsonyig. Nem csak az ünnep miatt várom, hanem mert ez Angie első szülinapja is. Az ajándékokat már mindenkinek megvettem. Az utolsó edzésen a fiúk meg is kapták. Jó volt hallani, hogy Marcelo óvódás lelkesedéssel rohangált az öltözőben és úgy örömködik a kiskosárnyi édesség láttán. Másnap az asztalomon találtam egy ékszeres dobozt és egy levelet a Tündérnek címezve. Megijedtem, de Iker megnyugtatott, hogy a többiek nem tudnak rólam és ezért ő tette oda. Megértette, hogy nem akarom felfedni magam, mert szeretem ezt a játékot játszani velük. Stílusosan egy arany Real Madrid medált kaptam tőlük egy láncon.
 - "Hala Madrid "- olvastam mosolyogva a gravírozást.
 - Segítsek? - nyúlt Iker a láncért, hogy a nyakamba tegye. Megfordultam, így ő bekapcsolta. - Így már jó nézett rám. - Már nem csak a Chelseahoz tartozol - ölelt meg és én elsírtam magam.
 - Jól vagy? - tolt el magától és a szemeivel fürkészni kezdte az arcomat.
 - Persze, csak annyira jólesett - motyogtam, de valami szöget ütött a fejemben. Rémülten néztem a kapusra, aki nem értett semmit.
 - Iker - nyögtem ki. - Nekem... nekem most el kell mennem - kaptam fel a holmijaimat és egy puszit nyomtam a lefagyott kapus arcára.

                                                        ~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~

  Átszellemült arccal nézem, ahogy Angie belenyúl az elé tett tortába és ahogy tejszínhabos kezét a szájába próbálja gyömöszölni. Paqui nevetve segít letörölni, de így is rengeteg kép készül róla maszatosan. Sergioval úgy döntöttünk, hogy Sevillában töltjük az ünnepeket a családjával. Nagyon jól érzem magam velük. Érzem, hogy teljesen befogadtak.
  Vacsora után kezdődik az ajándékosztás. A védővel úgy gondoltuk, hogy közös ajándékot veszünk mindenkinek. Így Jose és Paqui kaptak egy egyhetes utat Párizsba. Reneék pedig egy hetet Hawaiira, Miriam pedig egy gyönyörű fényképezőgépet. Ahogy nézem, sikerült mindenkinek eltalálni a vágyait.
 - Most az enyém jön - lép közeleb izgatottan Daniela.
  Sergioval egymásra mosolygunk, mert rengeteg vitánk volt a többiek ajándéka miatt, de a kislányét rögtön tudtuk mind a ketten. Óriási elánnal bontja a csomagokat, majd mikor meglátja, hogy mi van az egyikben , eltátja a száját.
 - Azta...- nézi nagy szemekkel, majd a nyakunkba ugrik. - Köszönöm - sikítja. - Ez a legjobb karácsonyom - suttogja  és végig simít a dobozon, amiben az összes Monster high baba megtalálható.
 - Ezt nem tőlönk kaptad - néz rá Sergio nevetve, majd egy jóval nagyobb dobozt húz elő a fa alól és nyújtja át Daninak. A doboz furcsa hangokat ad ki, így a kislány félve nyúl hozzá, de amint leemeli a tetejét máris, az előbbinél nagyobb mosoly kúszik az arcára.
 - De édes? - sikkantja és már nyúl is a dobozba, hogy kivegye az apró fekete szőrcsomót. A kiskutya hunyorogva néz szét a hirtelen jött világosságban, majd új gazdáját meglátva, képen nyalja azt. Mindenki nevet.
 - Allynak hívják - guggolok le Daniela mellé és simítok végig a kis spániel fején.
 - Ally, Ally - szólongatja és innentől fogva csak vele foglalkozik.
 - Most te jössz - néz rám Sergio komolyan és megfogja a kezem.
 - De én nem vettem neked semmit - kezdek szabadkozni, hiszen megegyeztünk, hogy egymásnak semmit nem adunk.
 - Corina, életem legszebb karácsonyi ajándékát kaptam tőled, egy angyalt - mosolyog és a szemét az enyémbe mélyeszti. Hogy lehet valaki ilyen szexi, fut végig az agyamon, de aztán már Sergio mondandójára koncentrálok. - Szeretném neked ezt viszonozni valahogy, de mielőtt megint nemet mondanál tudnod kell valamit. Szeretlek - mondja ki a szót és én megkövülten nézek rá. Most tényleg kimondta? Láthatja rajtam a csodálkozást, mert újra kimondja, hogy biztos lehessek benne, nem a fülemmel van gond.
 - Szeretlek. Ezt már nagyon régen el kellett volna mondanom, de féltem, hogy elutasítasz. Rina - ereszkedik le elém térdre és én tudom, hogy mi fog következni. - Leszel  feleségem?
  Egy pillanatig döbbenten nézem, ahogy ott térdel előttem majd tanácstalanul fordulok a többiekhez, akik csillogó szemekkel várják a válaszom. Aztán ránézek Angiere aki a nagypapája kezéből próbál épp szabadulni, majd újra belenézek azokba a barna szemekbe, amik már nem egyszer varázsoltak el. De most meglátom bennük a szerelmet. mielőtt meggondolnám magam, rávágom a választ.
 - Igen, Sergio, Leszek a feleséged - a védő kifújja az eddig bent tartott levegőjét, majd feláll, átölel és megpörget. Boldog mosoly terül szét az arcán, ahogy nekem is.
 - Nem is tudod, hogy milyen boldoggá tettél - súgja az ajkaim közé, aztán hevesen megcsókol. Boldogan viszonzom.
 - Khm, khm - halljuk meg a hátunk mögül, mire zavartan szétrebbenünk. - Húzd már fel az ujjára a gyűrűt - vigyorog ránk Rene, mire Sergio kiveszi a dobozból a karikát, megfogja a kezem és minden centimétert, amit a gyűrű elhagy, megcsókol.
 - Úgy örülök - törölgeti Paqui a szemeit, mire Jose nevetve átöleli. Sokáig beszélgettünk még miután lefektettük a gyerekeket. Dani nem volt hajlandó Ally nélkül aludni, így volt egy kis vitája a szüleivel, de ő nyert. Sergio egész este a kezemet szorongatta és sűrűn meg is csókolta. Éjfél is elmúlt már, mikor ásítozva, nagyokat nyújtózva felálltunk az asztaltól és jó éjszakát kívánva mindenki a szobájába ment. Sese, Angie és én egy szobát kaptunk.
 - Zuhanyozz le - simít végig a karomon a védő és én beleborzongok az érintésébe, amit ő vigyorogva nyugtáz.
  Gyors mosakodás után, csak hogy húzzam az agyát, Niňo mezét veszem fel és úgy lépek ki a fürdőszobából. Mikor elmegy mellettem, magához ránt és a fülembe súgja.
 - Ugye tudod, hogy utálom ezt a pólót - csippenti meg két ujjal az anyagot - tehát tudd, hogy nem marad rajtad sokáig - ad egy érzéki puszit az arcomra, majd eltűnik a fürdőben. Izgatottan bújok be a paplan alá és várom, hogy mikor végez. Hallom mikor elzárja a csapot és perceken belül megjelenik az ajtóban, egy szál boxerben. A látványra számat beharapom és akkorát nyelek, hogy szerintem ő is hallja. Kidolgozott testét tetoválások borítják és én késztetést érzek rá, hogy mindet végigcsókoljam. Bebújik mellém, majd magához húz.
 - Istenem, mióta vágyom erre - fúrja a fejét a hajamba, majd elsimítva azt a nyakamat kezdi kényeztetni. - Mit is mondtam erről a vacakról - nyúl a pólóm aljához és egy pillanat alatt levarázsolja rólam. Ott fekszem alatta egy szál fehérneműben.
 - Gyönyörű vagy - nyögi halkan, lehajol, hogy megcsókoljon, de szeme megakad a mellkasomon.
 - Mi a fene? - nyúl a láncokhoz, majd kérdőn a szemembe néz és én tudom, hogy megint lebuktam.
 - Te vagy a Tündér? - kérdez rá és én mosolyogva bólintok. Mielőtt magához térne a tarkójánál fogva magamhoz húzom és megcsókolom.
 - Most ne gondolkodj, csak szeress! - súgom az ajkaiba, hisz olyan rég vágyom már én is erre.
  Intenzív "mindentpótoljunkbe" éjszakát töltünk el egymás karjaiban és valamikor reggel a nap első sugarainak megjelenésekor nyom el minket az álom, de előtte még odasúgom a védőnek:
 - Én is szeretlek.
  Érzem, ahogy a karjai még erősebben szorítanak magukhoz, de gondolom már nincs több ereje, ahogy nekem se. Lehunyom a szemem és egy elégedett mosollyal az arcomon alszom el.

47.fejezet

Fernando

   A vacsoránál ülve nézem, ahogy Rina Matával beszélget. Angie David Luiz nyakában lovagolja körbe a termet, miközben édesen kacag. Látom a spanyolon, hogy csillog a szeme ahogy Beběre néz. Még nem sikerült túl tennie magát rajta, pedig muszáj lesz, mert Cor helye Sergio mellett van. Ők egy család. Nem akarom őket kihallgatni, mégis megüti a fülemet a beszélgetésük.
 - Köszönöm, hogy segítettél - fogja meg Juan Rina kezét és egy apró csókot lehel rá.
 - Nincs mit. Láttam, hogy a gyúrótok nem volt a helyzet magaslatán.
 - Ő a segédedzőnk volt, mert a gyúrónk lebetegedett.
  Bebě szemei elkerekedtek.
 - Hogy lehet eljönni szakember nélkül? Bármi komoly történhetett volna és akkor mit csináltok? - aggódott értünk utólag is,. és a szám mosolyra húzódott.
 - A lényeg, hogy ott voltál és segítettél, ha már Ramos a földbe döngölt - húzta el a száját Juan.
 - Nem tudom, mi ütött belé - komorodott el a nő.
 - Én igen, féltékeny.
 - Ugyan már, az ember akkor féltékeny, ha érez valamit a másik iránt. Márpedig ő semmi ilyesmivel nem gyanúsítható - mondta gúnyosan, de én kihallottam a fájdalmat a hangjából. A továbbiakban inkább a keresztlányommal foglalkoztam, mert nagyon kevés az az idő amit vele tölthetek.

                                                       ~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~

  Becsöngettem az ajtón és vártam. Egy begyógyult szemű, enyhén másnapos Sergiot pillantottam meg, mikor kinyílt az ajtó.
 - Úh, már ennyi az idő? - nézett a falon függő órára. - Azt hittem, hogy szórakozol velem és direkt korán keltesz.
 - Mennyit ittál? - néztem őt összeszűkült szemekkel.
 - Sokat, nagyon sokat - motyogta és feltett egy kávét főni. - De nem eleget.
  Nem szólalok meg, csak nézem ahogy bevesz egy fejfájás csillapítót, majd a kész kávét ki önti egy pohárba.
 - De bunkó vagyok - jut eszébe. - Te kérsz? - emeli fel a kancsót, mire megrázom a fejem.
 - Én nem vagyok másnapos.
  Hatalmas kortyokban tünteti el a keserű folyadékot. A végén megborzong az utóíztől és nekem mosolyra húzódik a szám.
 - Nem röhög, együtt érez! - mordul rám, de halványan már ő is mosolyog.
  Az emeletről furcsa zaj hallatszik. Kérdőn nézek a védőre.
 - Ugye nem?
  Megrázza a fejét, mire megkönnyebbülten sóhajtok.
 - Cris hazahozott és itt aludt, de amúgy sem számít, mert gondolom Rina Matával aludt - néz rám és próbál valamit kiolvasni a szememből. Felveszem a pókerarcot, de belül fülig ér a szám. Sergio tényleg féltékeny.
 - Tévedsz, mert velem aludt - szembesítem az igazsággal.
  Szemei elkerekednek, majd a döbbenet helyét átveszi a harag.
 - Olalla mit szól hozzá, hogy háremet tartasz? Neked nem elég a feleséged?
  Alig bírom tartani a számat, hogy ne ugorja körbe a fejemet, de muszáj még egy kicsit kitartanom, hogy megtudjam, Sergio mit érez a barátom iránt.
 - Ne legyél hülye - pirítok rá. - Bebě és én csak aludtunk.
 - Persze, mert Cor mellett aztán lehet az alvásra koncentrálni - morogja dühösen.
 - Na jó, igazad van, végül is csak hajnalban aludtunk el - adom alá a lovat, és folytatom mikor látom, hogy majd szét veti az ideg és ez nekem elég. - Addig beszélgettünk.
 - Beszélgettetek? - kérdezi gúnyosan.
 - Képzeld igen. Méghozzá rólad - figyelem ahogy felfogja, hogy igazat mondok.
 - Mit mondott rólam? - kíváncsiskodik, miközben leülünk a nappali kanapéjára. Ingatom a fejem, hogy nem mondom el és közben vigyorgok.
 - Nando - kérlel - nekem tudnom kell.
 - Már miért kéne? Téged nem érdekel - húzom az agyát, aminek meg van a következménye.
 - Hogyne érdekelne baszd meg! - ordít bele az arcomba. - És tudod miért? Mert szeretem!
 Én pedig végre röhögve hátradőlök, hogy gyönyörködhessek a döbbent képén.
 - Te most szívattál engem? - esik le neki.
 - Muszáj volt - hagyom abba a nevetést. - Tudnom kellett, hogy mit érzel igazából. Hogy nem csak a kicsi miatt akarsz vele lenni.
 - Ez hülyeség - néz még mindig hitetlenkedve rám.
 - Nem, Sese nem az.
 - Ha nem szeretném, nem kértem volna meg a kezét - emeli fel dacosan az állát. - De ő nemet mondott.
 - Te megkérted a kezét? - szólal meg a portugál a lépcső közepéről, mire mind a ketten odakapjuk a fejünket. Sergio hátradől és tenyereit az arcára fekteti.
 - Nem mondtam, mert ciki volt, hogy kikosarazott.
 - Persze, hogy kikosarazott te ütődött, mikor előtte azt kérted, hogy a nevedre vehesd Angiet. Bebě azt hitte, hogy csak a gyerek miatt teszed. Sőt, a mai napig meg van győződve róla, hogyha nem volna a kicsi, te még mindig Pilarral lennél.
  Elkapja a kezeit az arcáról.
 - De ez hülyeség - habogja.
 - Hölgyeim és Uraim! - tárja szét a karjait Cris. - Bemutatom a világ legnagyobb marháját - mutat a védőre, aki még mindig nem tért magához az előző sokkból. - Ne csodálkozz, ha ilyen körülmények közt kikosarazott. Mondtad neki, hogy szereted?
  Sergio ránk nézett, majd lassan megrázta a fejét.
 - Pilarnak sem mondtam soha, mégis elfogadta a gyűrűt - motyogta.
 - Mert ő egy aranyásó volt - mordult fel Cris és én csak helyeselve bólogatok.
 - Ne felejtsd el, hogy Cor nem olyan, mint a többi nő - pirítok rá.
  Egy darabig nem szól semmit csak mered maga elé, aztán hátraveti a fejét és nagyot sóhajt.
 - Úristen, ezt nagyon elbasztam! - esik le neki.
 - El bizony kiskomám - veregeti meg a vállát a portugál és nekem újra igazat kell adnom neki. - Ha előbb szólsz, akkor egy csomó kellemetlenségtől megkímélhetted volna magad. Már rég a menyasszonyod, ha nem a feleséged lenne.
 - Te csak ne beszélj! - ugrik fel a védő és egy lépésre megáll a csatártól. - Folyton zsongattad, ajándékokat vettél neki, kétértelmű dolgokat mondtál, suttogtál a fülébe. Ott voltam, mindent láttam.
  Érdeklődve nézem Romit, hogy erre mit lép. Cristiano elvigyorodik, majd hangosan nevetni kezd.
 - Te idióta! Az mind azért volt, hogy végre bevalld, hogy féltékeny vagy, mint az állat, mert szerelmes vagy Rinába.
  Sergio kábultan nézett az előtte álló, röhögő csapattársára. Látszott az arcán, hogy mikor jutottak el Ronaldo szavai az agyához.
 - Te... te végig erre játszottál?
 - Nem csak én. A csapatból szinte mindenki, még Karim is.
 - Te jó ég! - rogyott le mellém. - Ebből én semmit nem vettem észre - nyögött fel.
 - Mert jól csináltuk - húzta ki magát Cris. - Ráadásul te semmit nem láttál a féltékenységtől.
  Csönd telepedik le ránk. Szinte hallani a védő agyában kattogó fogaskerekeket. Cris és én kérdőn nézünk egymásra, hogy most mi lesz. Egy kis idő múlva Sese végre megszólal.
 - Szerintetek van még esélyem?
 - Bebě szeret téged - árulom el a barátomat a jó ügy érdekében.
 - És Mata? - néz rám hitetlenül.
 - Sose volt belé szerelmes. Ezt Juannak is megmondta, de ő elfogadta így is. Amíg Londonban volt, messze tőled addig működött is a dolog, de ahogy visszajöttünk az esküvőre, Bebě már nem tudott tovább hazudni magának. Sergio, ő már az elejétől érzett valamit irántad, különben nem feküdt volna le veled.
 - Mekkora egy vakegér voltam - sóhajt fel. - Már rég vele lehetnék, ha nem vagyok ilyen bolond.
 - Nem én mondtam - vigyorog rá Cris, de leintem.
 - De most már tisztán látsz - nézek rá. - Mit fogsz így csinálni?
 - Még nem tudom, de az biztos, hogy nem hagyom még egyszer elmenni. Nekem kell a családom. Velük akarok élni és nem csak napi pár órát látni őket. Azt hiszem, hogy megpróbálom elölről kezdeni az egészet. Már mint az udvarlástól, aztán fokozatosan haladok a lánykérésig. Ha eddig kibírtam így, akkor ez a kis idő már semmi sem lesz.
 - Helyes - veregettem vállba. - De Sergio ugye tudod, hogy ez az utolsó esélyed? Ha most is elszúrod akkor én leszek az, aki fogom és visszaviszem őket Londonba. Sőt, én leszek a tanu Mata és Rina esküvőjén - nézek rá szigorúan.
  Sese nyel egy nagyot, majd bólint, hogy megértette. Az órámra nézek és látom, hogy indulnom kell.
 - Na - állok fel - most, hogy ezt tisztáztuk, én megyek mert vár egy isteni kajálás Beběnél.
 - Veled mehetek? - néz rám a portugál könyörögve.
 - Ha nem zavar, hogy az összes oroszlán ott lesz? - vigyorodom el, mikor meglátom Ronaldo fancsali képét.
 - Majd csak kibírom valahogy. Rina főztjéért mindent - vigyorodik el ő is. Kérdőn nézünk a védőre, aki csak megrázza a fejét.
 - Én maradok. Sok mindent kell átgondolnom - mondja. - Meg nem biztos, hogy kibírnám Juan látványát Rina mellett - húzza el a száját és mi azonnal megértjük. Elbúcsúzunk tőle.
 - Kösz fiúk mindent - ölel meg engem és Ronit is.
 - Nincs mit, csak ne felejtsd el: ez az utolsó dobásod - figyelmeztetem még utoljára. Komoly arccal bólint. Becsukja utánunk az ajtót, mi pedig Cris kocsijához lépkedünk.
 - Szerinted sikerül neki? - kérdezi a portugál útközben.
 - Nagyon remélem, hogy ezt most nem szúrja el, mert nekik együtt kell lenniük - bizonygattam, mire ő is helyeslően bólintott.
 - Szerintem is, mert ők egymáshoz tartoznak - jelenti ki.

46.fejezet

Sergio

   Ma van a visszavágó napja. Cort már két napja nem lehet elérni, mert munka után folyton a másik csapattal lóg. Nem tudtam vele két szót sem váltani, mert mindig hívta valamelyik kék oroszlán. Így azt sem tudtuk megbeszélni eddig, hogy megjött a papír, ami kimondja, Angie hivatalosan is Ramos lett.
 - Indulás! - csap a vállamra Iker és már lépünk is ki az öltözőből. Még pont látom, ahogy Rina Angieval a kezében puszit ad Matának. Elönt a féltékenység, ahogy rájuk nézek. Cor egy pillanatra felém fordul, de én elkapom a tekintetemet. Iker mellé lépek és a szokásos puszival kívánok neki szerencsét a kapuban.
 - Észnél légy! - szól utánam, én csak vigyorgok rajta.
  Hajtós meccs. A másik csapat nagyon meg akarja mutatni, hogy ők a jobbak. Úgy látszik Morinhou rendesen felkészítette őket a taktikáinkra. Egyet azért elfelejtett a Mister, mégpedig, hogy Anchelotti sokat változtatott a csapat felállásán. Az első félidő az ellenfél felmérésével telik el. 0-0-val megyünk be a pihenőbe, ahol Cor már vár minket és akinek szükséges, egy-két finom mozdulattal segít, hogy a megterhelt izmai bírják a további játékot. Az én vádlim is görcsöl, de semmiképp nem szólnék neki. Iker észreveszi az arcom rándulását mikor magam felé húzom a lábam. Kérdőn rám néz, majd mikor megrázom a fejem, Rinához lép és mond neki valamit. Cor befejezi Marcelo lazítását és elém guggol.
 - Mutasd! - mondja ellentmondást nem tűrő hangon, én pedig kénytelen vagyok rábízni magam. Ahogy finom ujjai hozzáérnek a lábamhoz, a szemem tágra nyílik. Óvatosan masszírozni kezd és bennem kellemes melegség árad szét. Egy perc múlva már semmi bajom. Most értem meg, hogy miről áradoztak a többiek. Sajnos túl hamar vége van az egésznek. Rina feláll, majd a kapus vállát gyúrja át. Amint befejezi, már vége is a szünetnek. Újult erővel lépünk a pályára. Egy támadásnál David Luiz passza után Mata indul a kapunk felé, muszáj valahogy szerelnem , így egy kemény becsúszás után veszem el tőle a labdát. A mentés sikeres, de Juan a földön marad. Sárgát kapok, amit rezzenéstelen arccal fogadok. Ikerre nézek, aki bosszúsan csóválja a fejét. Matát kiviszik az oldalvonal mellé. A meccs  folytatódik és fél szemmel látom, hogy Rina Mata mellé lép és kezelésbe veszi a lábát. Megint elönt a féltékenység. Annyira rákoncentrálok, hogy Nando simán elhúz mellettem és figyelmetlenségemet kihasználva értékesíti is a helyzetét. 1-0 a Chelseanak.
 - Sergio, mi a fenét csinálsz? - hallom meg a kapus bosszús hangját.
 - Bocs - morgom az orrom alá és innentől próbálok csak a meccsre koncentrálni. Közben Mata is visszatér a pályára. A gól után próbálunk nyomást gyakorolni az ellenfélre, ami sikerül is, mert a 78. percben Roni találatával kiegyenlítünk. Kilencven perc és négy hosszabítás után megint döntetlen az állás. Miután a bíró lefújja a meccset, lepacsizunk az ellenféllel. Nando jön felém és már veszi is le a mezét. Vigyorogva veszem el tőle és nyújtom át az enyémet neki.
 - Idióta - vág nyakon.
 - Most mi van? - nézek rá értetlenül.
 - Azt hittem, hogy mire találkozunk, Bebě már veled lesz. Ehelyett távolabb már nem is lehetnétek egymástól.
 - Nézd, Kölyök! Én mindent megtettem, még a kezét is megkértem.
 - Igen, tudom - bólint. - De azt hiszem, hogy beszélnünk kell erről a témáról egy nyugodt helyen.
 - Oké - sóhajtok fel, mert tényleg szükségem van a tanácsára, mert nála jobban senki nem ismeri Rinát.
 - Reggel átmegyek hozzád, ha nem gond - lép az öltözőjük ajtajához.
 - Gyere csak, de ne túl korán, mert ma bulizunk - vigyorgok teli szájjal rá. - Megünnepeljük, hogy nem tudtatok megverni.
 - De ti se minket - nevet fel, majd belép az ajtón és eltűnik a szemem elől. Tovább megyek a mi öltözőnkhöz, ahol egy izgatott Marcelo ugrik a nyakamba.
 - Képzeld Sese, visszajött!
 - Kicsoda?
 - Hát a Tündér! - vigyorog rám és a kezébe meglátom a kedvenc csokinkat, amit azonnal kibont és már nyom is a szájába. - Hmm. Ez isteni, de hiányzott már - nyammog rajta csukott szemmel.
 - Mint egy kéjenc - röhögök fel az arckifejezését látva. A helyemre megyek, ahol engem is vár a meglepetés édesség és egy morcos kapus.
 - Mi a gond? - teszem a vállára a kezem.
 - Hogy mi a gond? - villantja rám a tekintetét. - Te vagy a gond!
  Döbbenten nézek rá, míg a többiek felénk fordulva hallgatják Ikert.
 - Képes voltál felhozni a magánéleted a pályára! - mondja szemrehányón. - Veszélyeztetted a csapatod és a meccset.
 - Ez nem igaz! - védekezek.
 - De igen! Képes voltál felrúgni Matát, mert Rinával láttad. Aztán arra figyeltél, hogy mit csinálnak a pálya szélén és eközben elengedted Nandot. Ha Cris nem egyenlít ki, akkor szívunk, mint a torkos borz.
  Ránézek a csapattársaimra és látom a szemükben az egyetértést. Elszégyenlem magam,. mert igazuk van.
 - Sajnálom - nézek rájuk megtörten. Leülök a padra és a kezeim közé hajtom a fejem. - Igazatok van, kicsit összecsaptak felettem a hullámok. Bocsánat mégegyszer - halkulok el.
 - Bocsánatkérés elfogadva - ül le mellém Marcelo. - De jó lenne, ha Rinával végre tisztáznád a dolgokat.
 - Mégis hogyan? - nézek rá meggyötört arccal.
 - Egyszerű, mond meg neki, hogy mit érzel - szól bele most már Cris is. - Nyögd már ki végre, hogy szereted!
  Megkövülten nézek a portugálra, majd mint derült égből a villámcsapás, úgy ér a felismerés. Szeretem Cort! Arcomra kiülhet a döbbenet, mert a fiúk hangosan nevetni kezdenek.
 - Te nagyon hülye vagy! - lép hozzám Iker és már nyoma sincs rajta az előbbi idegességnek. - Magadtól még nem jöttél rá?
  Megcsóválom a fejem. Annyira hülye vagyok. A saját érzéseimmel sem voltam tisztában. Most pedig, hogy rájöttem mi ez a fura érzés, félek, hogy már késő bevallanom neki. Lehet, hogy Rina nem is érez irántam semmit. Beugrik a kép, ahogy Matához rohant a pálya szélén és az én lelkesedésem alább hagy. Nem akarom újra elveszíteni őket, mert ha Juan nyer, akkor Rina és Angie visszamennek vele Angliába.

45.fejezet

Corina

   Élveztem az új munkámat. A fiúk kedvesek és rendesek voltak velem, akár a Chelseasok. Hála a londoni csapatnak, már tudtam kezelni a beszólások nagy részét, mivel a Madridisták sem szűkölködtek a bókokban, kétértelmű beszólásokban. Volt néhány hevesebben próbálkozó, akik nem riadtak vissza egy-két lazább mozdulattól sem, mint például a combom simogatása masszírozás közben. Őket gyorsan leszoktattam erről egy-egy csakra pontra kifejtett nyomással. Ilyen volt Morata és Isco is. A két kisfiú azt hitte, hogy mindent megengedhet magának, de miután Alvaronak fél óráig zsibbadt a bal karja egy ilyen pont megnyomása után, többet nem próbálkoztak, legalábbis tettekkel. A szavakat meg eleresztettem a fülem mellett.Egyedül Sergio hozzáállása idegesített, mert ő valahogy mindig megoldotta, hogy ne kerüljön a kezeim közé. Angie élvezte a figyelmet amit itt is megkapott. Volt, hogy egész délután nem láttam, mert kilopták a járókából és kézről-kézre adták egymásnak. Ilyenkor eszembe jutott, hogy Londonban ugyanezt csinálták vele. Már most nem volt férfi, aki ellent tudott volna állni neki, mi lesz később? Merengésemből a mobilom csörgése térített vissza. Szívem nagyot dobbant, mikor megláttam a hívót.
 - Hola. Niňo - mosolyogtam a telefonba.
 - Hola, Bebě. Nem zavarlak?
 - Nem, pont edzés van és ilyenkor kicsit pihenek - avattam be a munkám menetébe, hisz az elsők közt volt akinek elújságoltam a jó hírt.
 - Az jó. Figyelj! - vált izgatottá a hangja. - Most jöttünk ki a megbeszélésről és már biztos, hogy egy hét múlva lesz a visszavágó! - nevetett fel a végére. - Érted Cor? Egy hét múlva találkozunk és végre láthatom a keresztlányom.
  Óriási öröm öntötte el a szívemet.
 - Nagyon örülök - vigyorodtam el. - Akkor a szokásos csapatkaját csinálom.
 - Ú! Ezt megmondom a fiúknak, mert már ők is hiányolják a főztödet.
 - Csak a főztömet? - tudakoltam kicsit szomorúan.
 - Nem. Téged és Angiet is - nevetett fel.
 - Niňo? - muszáj volt tudnom valamit. - Juan jól van?
 - Erre mit mondjak? Megpróbál úgy tenni, mintha jól lenne, de azért látszik rajta, hogy hiányoztok neki.
 - Ő is nekünk - suttogtam a telefonba, de Nando meghallotta.
 - Sergioval semmi változás?
  Nagyot sóhajtottam, majd elmeséltem neki mindent. A vacsorát, a lánykérést és azt is, hogy lefeküdtem a védővel.
 - Szerintem túl dramatizálod - mondta a végén, majd ő is sóhajtott egyet. - Mennem kell Bebě, mert Mou rendesen fel akar minket készíteni a volt csapata ellen, de ha ott leszünk, akkor mindenképpen beszélünk. Addig is vigyázzatok magatokra. Puszilom Angiet. Szeretlek.
 - Én is szeretlek - súgtam a telefonba, majd bontottuk a vonalat.
 - Miatta mondtál nemet?
  Ijedten fordultam hátra, ahol Sergio kérdő tekintetével és egy nagyon álmos hercegnővel találtam szemben magam.
 - Ki miatt? - értetlenkedtem.
 - Hát, akinek azt mondtad az előbb, hogy szereted - húzta el a száját.
 - Niňoval beszéltem - vettem át tőle Angiet aki már el is aludt az apja karjában, majd letettem a járókába pihenni. - Jövő héten visszavágó.
 - Igen, tudom - bólintott megnyugodva. - Az előbb közölte velünk is Anchelotti.
  Kínos csend állt be köztünk. Nem tudtuk, hogy mit is mondjunk a másiknak. Aztán megérkeztek a többiek is szépen lassan, én pedig elmenekültem a munkámba.

                                                             ~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~

  Csigalassúsággal vánszorogtak a napok, de aztán végre csütörtök lett. Percenként néztem a mobilomra, hogy mikor kapom meg az üzenetet, hogy megjöttek. Éppen Ikert gyúrtam, Marcelo pedig Angieval játszott mikor végre felcsendült a jól ismert dallama a telefonomnak. Kapkodva nyúltam utána.
 - Hola, Niňo - nevettem bele a mobilba.
 - Hola, Bebě, csak nem hiányoztunk?
 - De, nagyon - sóhajtottam.
 - Az jó! Most érkeztünk meg a szállodába. A Royalban vagyunk. A recepción hagyok neked egy belépőt, azzal mindenhova beengednek. 324-es szoba.
 - Köszi, ha letelt a munkaidőm, megyek.
 - Akkor majd találkozunk. Szia.
 - Szia - nyomtam ki a telómat és álltam vissza a munkámba. Egész délután jókedvem volt, ami a csapatnak is feltűnt.
 - Na mi ez a földöntúli mosoly? - ölelte át a vállam Cris, de mielőtt válaszolhattam volna, megtette helyettem Sergio.
 - Gondolom, megjöttek a barátai, a Chelseais fiúk - húzta el a száját.
 - Elárulsz minket? - kapott a szívéhez bohóckodva a portugál.
 - Tudod, hogy az én vérem spanyol, viszont mikor szükségem volt valakire, ők álltak mellettem és segítettek mindenben - néztem csúnyán a védőre. - Sőt, Niňo és Mata vittek szülni - szúrtam oda még egyet, mire Sergio felállt és becsapva maga után az ajtót elviharzott.
 - Még jó, hogy Angiet elvitte Benzema - nézett a férfi után Roni. - Talán nem kellett volna felhoznod neki a Londonban történteket.
 - De igen! - csattantam fel. - Elegem van abból, hogy lenézi a barátaimat. Nando is panaszkodott, hogy mostanában alig keresi, ha beszélnek is, elég bunkó vele.
 - Rina - fogta meg a vállam és fordított maga felé. - Értsd meg őt. Lemaradt a lánya születéséről és az első pár hónapjáról. Nehezen emészti meg.
 - Értsem meg? És engem ki ért meg Cris? Azt hiszed nekem könnyű volt mindent feladnom és itt hagynom? Úgy mentem Angliába, hogy csak Niňot és Olallát ismertem. Teljesen az elejéről kellett kezdenem felépíteni az életemet. Azok a fiúk befogadtak, nem kérdezték, hogy terhesen ki elől menekültem. Mindig, mindenben segítettek. Ha kellett babaszobát csináltak, ha kellett ultrahangra kísértek.
  Ronaldo felnevetett.
 - Komolyan? Elmentek veled az ultrahangra?
  Visszaemlékeztem a történtekre és megnyugodva elmeséltem a portugálnak, hogy milyen volt négy férfival a nőgyógyásznál. Jókat nevetett.
 - Hát azért az orvos képét megnéztem volna.
 - Hidd el, hogy megért egy misét.
 - Tudod Rina, nagyon szeretlek. Sose gondoltam volna, hogy ezt mondom egy nőnek mindenféle hátsószándék nélkül - vigyorgott. - Ezért is szurkolok nektek - kacsintott rám, majd otthagyott teljesen lefagyva.

                                                          ~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~

   Kivettem Angiet a gyerekülésből és lezártam az autómat. A recepcióhoz érve elkértem a nekem szánt kártyát. Fellifteztem a megadott emeletre és a szívemmel a torkomban megkerestem a 324-es szobát. Remegő kézzel kopogtam be. Mikor kinyílt az ajtó egy vigyorgó képű Kölyök nézett rám.
 - Sziasztok Szépségeim - köszönt és egy puszit nyomott az arcomra. - Úristen, de megnőttél - vette ki a kezemből a kicsit. - Ez a kishölgy egyre szebb - nézett elolvadva rá. - Gyertek be.
  Belépve a szobába, Frank és David volt az első akiket megláttam. Hozzám léptek és csontropogtató ölelésben részesítettek.
 - Hello, Hercegnő - léptek a kicsihez, aki vigyorogva nézte az ismerős arcokat.
 - Megzabálom - közölte velem David. - Már nem kell sokat várnom és felnősz.
 - Cirka tizenhét év és egy hónap - nevetett Nando. - De keresztapu úgyse engedi, hogy ilyen csúnya focistával kezdj.
  Kopogás zavarta meg a beszélgetésünket. Kivágódott az ajtó és egy rakat focista tódult be rajta, óriási hangzavarral.
 - Mondtam, hogy őt láttam - nézett büszkén a társaira Demba Ba. - Sziasztok - ölelt át hatalmas karjaival. Aztán így tettek a többiek is. Utolsónak Juan lépett hozzám. Ahogy ránéztem, láttam, hogy lefogyott és az arcát vastagon szőr borítja.
 - Ellopták a borotvádat? - néztem rá mosolyogva.
 - Ez így karakteres - simított végig az arcán.
  Kitört belőlem a nevetés, majd átöleltem.
 - Hiányoztál - suttogta a fülembe.
 - Te is - emeltem rá a tekintetemet. Tényleg hiányzott, mint barát akivel mindig, mindent megtudtam beszélni.
  Sokáig öleltük egymást és úgy néztük, hogy az én tizenegy hónapos, pici hercegnőm hogyan csinál gügyögő bohócokat egy csapat meglett focistából.

44.fejezet

Sergio

   Mint derült égből a villámcsapás, úgy ért, hogy Rina velünk fog dolgozni. Örültem neki, hogy munkát talált, de annak nem, hogy egy csapat kanos férfival lesz együtt. Öröm az ürömben, Angie is vele lehet, így még többet láthatom. Amióta Cor nemet mondott, próbáltam kerülni és a legkevesebbet kommunikálni vele. Nem értettem, hogy miért utasított vissza. Azt hittem, hogy minden nő álma, hogy megkérjék a kezét, és egy hatalmas gyűrűt húzzanak az ujjára. Erre ő még csak ki sem nyitotta, meg sem nézte, hogy mit vettem neki. Senkinek nem árultam el, hogy kikosarazott, mert nem akartam kiröhögtetni magam.
 - Gyere már! - vágott hátba Benzema. - Vár a csajod.
 - Nem a csajom - morogtam, miközben követtem őt Corhoz.
 - Én azt hittem...- hallgatott el hirtelen, majd elvigyorodott. - Akkor ha nem gond, bepróbálkozok.
  Elhűlve néztem a franciára. Most komolyan beszél?
 - Szállj le róla! - néztem rá mérgesen.
 - Te mondtad, hogy nem a barátnőd - tárta szét a karjait - ezért azt hittem, hogy szabad préda.
 - Nem zavar, hogy gyereke van, aki ráadásul az enyém?
 - Kicsit se - vonta meg a vállát. - Nem feleségül akarom venni - nézett rám pimaszul.
 - Karim - fogtam meg a karját - először és utoljára mondom el, hagyd békén Rinát!
 - Rendben - röhögött rám. - Csak hülyítelek pajtás. Jó nézni, hogy mennyire odavagy érte - vert vállba, majd belépett előttem az ajtón, mielőtt bármit is válaszolhattam volna.
  Követtem őt a szobába, ahol nem kis meglepetésemre Ronaldo és Cor elég félreérthető helyzetben voltak. A portugál a egy törölközővel a derekán az ágyon ült, míg Rina a lábai közt állt, kezeit a csatár vállára tette.
 - Sziasztok - köszöntünk rájuk, de nem úgy tűnt, mintha észrevettek volna.
 - Sziasztok - válaszolt pár másodperc múlva Cor, de a kezét nem vette le Crisről. - Itt fáj? - nyomogatta a vállát és én hatalmas megkönnyebbülést éreztem. Benzema pedig leplezetlenül röhögött rajtam.
 - Lejjebb egy kicsit - mondta Roni, majd fájdalmasan felnyögött. - Ott, ott!
 - Azt hiszem, hogy ehhez hosszabb kezelés szükséges, nem egy szimpla átgyúrás - nézte Cor elgondolkodva a fájós vállat. - Délután, ha tudsz gyere vissza és akkor egy minden izomrostra kitérő masszázst kaphatsz.
 - Én benne lennék - nézett rá kajánul Cris. - Illetve benned - vigyorgott a nőre, aki azonmód nyakon csapta. - Naaa!
 - Ne szemtelenkedj, mert véletlenül olyan pontot nyomok meg rajtad, hogy két hétig nem tudod majd használni a kicsikét - mutatott Rina a törölközőre.
  Én és a francia hangosan röhögtünk, míg Ronaldo elhűlve nézett a nőre.
 - Egy, mi az hogy kicsi? Kettő, képes lennél megfosztani az élvezetektől két hétig?
 - Válaszolok a kérdéseidre - mosolygott Cor, miközben már Karimnak mutatta, hogy vetkőzzön. - Először is, akinek ekkora az egoja, annak általában kicsi a khm...- krákogott. - Másodszor, képes lennék rá ha ezt a pontot - nyúlt a portugál nyaka felé, aki egy hatalmasat ugrott az asztalról, hogy minél távolabb legyen Cortól - megnyomnám, de nem vagyok gonosz, így nem bántalak - nézett végül elégedetten Cris rémült arcára.
 - Ezt még visszakapod! - lépett hozzá Roni közelebb, majd úgy tett, mintha levenné a törölközőjét. - Megmutatom, mennyire nem kicsi.
  Rina arcán jól láthatóan átfutott az ijedtség, de aztán érdeklődve nézett a csatárra.
 - Nem félek a kisfiúktól - nézett farkasszemet Cristianoval, majd egyszerre nevették el magukat.
 - Imádom ezt a nőt - nyomott egy puszit Rina arcára, amitől nekem ökölbe szorult a kezem. - Az hagyján, hogy klasszisokkal jobban néz ki, mint Jose, de még érzi is amit csinál - nyúlt Cor kezéért és megcsókolta azt. - A kezeid aranyat érnek - nézett a szemébe és láttam benne felvillanni a vadász pillantását.
 - Öltözz már fel! - szóltam most már bele a flörtölésébe, ami számomra elég gyomorforgató volt. Corra nézve láttam, hogy elpirult majd zavartan ellépett a portugáltól és próbálta minden figyelmét Karimra összpontosítani. - Angie merre van? - néztem szét a helyiségben, ahol a járókáján kívül nem láttam semmi rá utaló nyomot.
 - Marcelo és Iker leléptek vele - mosolyodott el. - Azt mondták, hogy ki kell nevelni belőle a kék oroszlánt és igazi blanchová kell változtatni - halkult el a hangja és szemét elfutották a könnyek. Bennem pedig kérdések sora merült fel. Lehet, hogy még mindig Matát szereti? Ezért mondott nemet? Ha tehetné visszamenne Londonba?
  Nyílt az ajtó és egy jókedvű csapat lépett be rajta. Marcelo kezében Angieval, őket pedig Iker követte mosolyogva.
 - Meghoztuk a legkisebb Madridistát - adta át nekem a brazil a lányomat. A hercegnőmön egy Real Madridos mez volt, rajta a nevével és az én számommal.
                                                       "Angel 4"
 - Úgy gondoltuk, hogy az apukája mezszámát kapja, mivel a 24-es foglalt - magyarázta Iker, és én majd elolvadtam a látványtól.
 - Kösz fiúk - néztem hálásan rájuk, majd össze-vissza csókolgattam a lányomat, aki hangosan kacagott ezen.

43.fejezet

Corina

   Teljesítettem a védő kérését és kiöltöztem. Meglepetésemre Sara is megjelent, majd egy nagy mosollyal az arcán közölte, hogy ma ő a babysitter. Mikor elkészültem, Sergio a kocsihoz kísért és egy jó félórás kocsikázás után egy hangulatos  kis étterem előtt álltunk meg.
 - Gyere - nyújtotta felém a karját és én belekaroltam. Nem tudtam, hogy mit akar ebből kihozni, de élveztem, mert a hely tényleg csodálatos volt. Egy eldugott asztalt kaptunk amit néhány gyertya fénye világított meg.
 - Nagyon szép - szaladt ki a számon.
 - Tetszik? - csillant fel a szeme, mire én csak bólintottam.
  Megrendeltük az ételt és amíg vártunk rá, Sergio megfogta a kezem.
 - Rina, szeretnék beszélni veled valamiről - nézett rám és én kíváncsian emeltem rá a tekintetemet. - Amikor megtudtam, hogy van egy lányom, már akkor feltettem neked ezt a kérdést, de azóta nem beszéltünk róla - szívem egyre hangosabban dübörgött a mellkasomban. - Cor, mikor vehetem a nevemre Angiet? - nyögte ki nagy sokára és valamiért csalódottságot éreztem.
 Nem ezt a kérdést vártam, de mire is gondoltam? Hiszen Sergio nem engem szeret. Pilar is megmondta, őt szereti, őt akarta feleségül venni, csak én belerondítottam a kapcsolatukba egy gyerekkel. Viszont nem vehetem el tőle a lehetőséget, hogy teljes jogú apja legyen a lányának.
 - Intézd el a papírokat és bármikor - suttogtam, mert éreztem, ha erősebb hangot kéne kiadnom akkor elsírnám magam. Miért is gondoltam, hogy bármit is érez irántam? Hiszen csak a lányunk miatt van velünk. Kötelességből.
  A további beszélgetéstől megmentett, hogy kihozták a vacsorát, amit szótlanul fogyasztottunk el. Már csak a számlára vártunk amikor Sergio belenyúlt a zakó zsebébe és valamit elővett. Felállt a székről, majd elém lépett és letérdelt elém. Teljesen ledöbbentem.
 - Corina Garcia, hozzám jössz feleségül? - nyújtott felém egy fekete bársony dobozt. Elvettem tőle, de nem néztem bele. Tudtam, hogy ez a gyűrű nem engem illet, ezért egy szomorú mosoly kíséretében visszaadtam neki.
 - Sajnálom Sergio, de nem.
  Nem mertem az arcára nézni. Szótlanul állt fel, majd úgy is távoztunk az étteremből. Éreztem a belőle áradó feszültséget ahogy az autóval haza felé tartottunk. A ház előtt csak én kiszálltam, míg ő csak ült a kocsiban. Mielőtt beléptem volna az ajtón, utánam szólt.
 - Holnap elkezdem intézni a papírokat - mondta, majd gázt adva, nyikorgó gumikkal elhajtott. Én pedig tudtam, hogy jól döntöttem. Belépve a házba Ikerrel és Sarával találtam szembe magam. Kérdőn néztek rám, mire én megráztam a fejem és elsírtam magam.

   Teltek a napok, Sergio és köztem még mindig nagyon feszült volt a hangulat. Egyikünk sem hozta fel a vacsorán történteket. Sese ahogy ígérte, beadta a kérelmet, hogy Angiet a nevére vehesse. Én pedig hiába mentem állásinterjúról állásinterjúra, sehol nem jártam sikerrel. A kedvem és a pénzem is egyre fogyott. Amit Angliában kerestem, az már a végét járta. Lassan ott tartottam, hogy hozzá kell nyúlnom a válás után kapott tartalékomhoz, de azt nagyon nem szerettem volna. Jó szokásomhoz híven egy füzetbe számolgattam, hogy mennyi időm van még a munkakeresésre, mikor csengettek. Egy fülig érő vigyorú Marcelo állt a küszöbön.
 - Hello Rina - ölelt meg, de nekem most nem volt jó kedvem.
 - Szia Marci. Mi járatban? - ráncoltam gondterhelten a homlokom, miközben beengedtem.
 - Naaa! Így kell fogadni a jó hír hozóját? - vigyorgott még mindig.
 - Milyen jó hírt? Nyertél a lottón? - néztem rá kérdőn.
 - Á-á. Találgass - helyezte magát kényelembe a fotelben és az ölébe ültette Angiet, akit rögtön kivett a járókából ahogy belépett a nappaliba. - Szépségem, anyának most feladtuk a leckét - nézett a kicsimre, aki óriási mosolyt varázsolt az arcára és így bolondította magába a bongyorhajút. - Komolyan mondom, hogy  lefoglallak Enzonak. Pont jó az a pár év ami köztetek van - magyarázott a kislánynak. - Ő is biztosan csípne téged. Nagy csajozógép, de majd te megszelídíted.
  Angie, mintha értené, értelmesen figyelte a brazilt és folyamatosan mosolygott rá.
 - Marciii! - próbáltam magamra vonni a figyelmét, ami sikerült is. - Először is a lányom majd eldönti, hogy kit szeretne férjének. Másodszor milyen jó hírt hoztál? - kíváncsiskodtam.
 - Már mondtam, találgass!
 - Cris leszokik a hajzseléről? - lőttem el egy poént.
 - Há-há, ez jó - röhögött - de nem.
 - Nem tudom, de nincs is kedvem most a hülyeségekhez, mert pont a havi költségvetésemet nézegettem, hogy miből fogok élni.
 - Akkor jókor jöttem - húzta ki magát.
 - Kölcsön akarsz adni? - kerekedtek el a szemeim.
 - Nem. Miért kellene? - nézett rám kedvesen.
 - Még nem, de ha záros időn belül nem találok munkát, akkor lehet, hogy szükségem lesz rá - sóhajtottam fel.
 - Nem lesz rá szükséged - vigyorgott már megint, ami engem egyre jobban irritált.
 - Nyögd már ki, hogy mi az a jó hír? - könyörögtem neki.
 - Na jó, figyelj! Ma edzés után a fiúk többsége kritizálta a masszőrünket, mert nem éppen a legbarátságosabb valaki és a dolgát sem megfelelően látja el. Na, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Iker, Cris és én nem szólaltunk meg, csak somolyogtunk, mire a csapat megkérdezte, hogy miért nem zavar minket is a dolog. Cris erre ódákat zengett rólad, na persze Iker és én is. - nézett rám, én pedig kezdtem kapizsgálni, hogy hova akar kilyukadni. - A többiek fellázadtak és elmentek először Anchelottihoz, majd Perezhez. Figyelj, most jön a jó hír! Perez elkérte a telefonszámod és azt mondta, hogy mindenképp fel fog hívni.
  A döbbenettől megszólalni sem tudtam.
 - Ez komoly? - nyögtem ki nagy nehezen.
 - Teljesen, úgyhogy Cor kapd össze magad, mert úgy néz ki, hogy te leszel a Real Madrid új masszőre.
  Elképedve néztem a brazilra. El sem tudtam hinni, hogy ez igaz lehet, majd ránéztem Angiera és elbizonytalanodtam.
 - Mi lesz a kicsivel, ha én dolgozom?
 - Nem probléma - legyintett a kezével. - Ezt is mondtuk a fiúknak, hogy kisbabád van. Perez szerint megoldható, hogy veled legyen, de ezt vele beszéld meg, ha hív.
  Ez egyszerűen hihetetlen volt. Örömömben Marcelo nyakába ugrottam.
 - Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! - ujjongtam és Angiet felkapva körbetáncoltam vele a szobát.
 - Ne csak nekem - mosolygott - Iker és Cris is segített.
 - Nekik is meg fogom, ha találkozom velük.
 - Mi ez a jó kedv? - lépett be az ajtón Sergio.
  Furán nézhettünk rá, mert szabadkozni kezdett.
 - Kopogtam, de úgy látszik nem hallottátok. Csengetni meg nem akartam, mert nem tudtam, hogy alszik-e a hercegnőm - lépett közelebb és már vette is ki a kezemből a lányát. - Na szóval, mi ez a jó kedv?
 - Ó, igazán semmi - bohóckodott Marci - csak úgy néz ki, hogy új masszőrt kap a csapat.
  Sergio értetlenül pislogott rá.
 - Ja, te ma nem voltál edzésen - dörrent rá szigorúan a brazil. - Hol is voltál?
 - Ügyvédnél - nézett rám és rögtön megértettem, hogy miért hiányzott ma.
 - Ah, na mindegy. Szóval úgy néz ki, hogy lecserélik Josét és új masszőrt kapunk.
 - Végre, már ideje volt, az öreg nem volt egy jó választás. Na és lehet tudni, hogy ki lesz helyette?
  Megakartam szólalni, mikor megcsörrent a mobilom. Ismeretlen szám hívott és nekem görcsbe ugrott a gyomrom.
 - Hallo, Corina Garcia - szóltam bele.
 - Jó napot, itt Florentino Perez a Real Madrid elnöke.
 - Üdvözlöm - nyögtem a telefonba, miközben rá néztem Marcelora, akinek az arcára egy önelégült mosoly ült ki.
 - Gondolom, már beszélt valamelyik focistámmal, aki szólhatott, hogy keresni fogom.
 - Igen, Marcelo már nagyjából tájékoztatott a helyzetről.
 - Akkor nem is húznám tovább a dolgot. Szeretném felkérni, hogy legyen a csapatom masszőre. A referenciáiról annyit, hogy nekem Casillas és Ronaldo szava nagyon sokat számít. Ők pedig csupa jót mondtak magáról. Az idő rövidsége miatt muszáj ma megtudnom a válaszát.
 - A válaszom, hogy elfogadom, de csak egy feltétellel.
 - Mondja csak.
 - Van egy tíz hónapos lányom és szeretném, ha ő ott lehetne velem.
 - Ennyi? Azt hittem, valami nagyon cifra dolgot kér. Természetesen elfogadom a feltételét. Szeretném, ha holnap délelőtt bejönne és aláírnánk a szerződését és akár már kezdhetne is.
 - Rendben van. Holnap délelőtt tízre be tudok menni és köszönöm - mosolyodtam el végre.
 - Nem, én köszönöm és remélem, hogy hosszútávú együttműködés lesz a mienk. Akkor holnap tízre várom. Viszontlátásra!
 - Viszontlátásra! - nyomtam ki a telefont, majd ránéztem a két férfira.
 - Na? - emelte meg a szemöldökét a brazil.
 - Sikerült! - ugrottam újra a nyakába. - Holnap délelőtt aláírom a szerződést.
  Sergio csak állt és nézett minket.
 - Kivel beszéltél? És milyen szerződés?
 - Florentino Perezzel beszéltem és a szerződésemről, ugyanis holnaptól én leszek a csapat új masszőre - hadartam el neki és figyeltem az arcát, hogy felfogta-e a mondandómat.
 - Hogy mi? Hogy te? - hápogott.
  Marci vidáman bólogatott.
 - Bizonyám. Cor fogja masszírozni az egész Reált. Cris, Iker és én elintéztük - húzta ki magát büszkén. Láttam Sergion, hogy nem túl lelkes, de nem akarta mutatni, ezért egy mosolyt erőltetett az arcára.
 - Gratulálok.
 - Köszönöm - sütöttem le a szemeimet. Nem tudom, hogy miért nem örül annak, hogy munkát kaptam. Lehet, hogy nem akarja, hogy a gyerekének az anyja ott legyen a közelébe.